Különleges és rendhagyó élményben lehetett része azoknak, akik január 19-én elfogadták a Bodri Birtok meghívását. Márkus Öcsi tartott ugyanis fényképes élménybeszámolót a 2016-os Spartathlon versenyen elért eredményéről, illetve általánosságban az ultrafutásról.

A Spartathlon az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon. 1983 óta rendezik meg minden év szeptemberének utolsó péntekén Athén és Spárta között.

Eredetét tekintve egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által “megénekelt” futását reprodukálja, akit i.e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz küldött Spártába Leonidász királyhoz, hogy segítséget kérjen a perzsák elleni háború során.

Az első újkori Athén-Spárta táv lefutása a brit légierő tisztjéhez, John Fodenhez köthető, aki maga is amatőr ultramaratonista lévén 1982-ben négy társával elindult kipróbálni, hogy vajon lehetséges-e ezt a 246 kilométeres távot másfél nap alatt futva megtenni. A kísérletet számos tényező nehezítette: a latin betűs táblák teljes hiánya, a rossz minőségű térkép, a hiányos felszerelés, a sorozatosan rájuk támadó kutyák. Az ötfős csapatból végül John Scholten 36 órán belül egyedüliként ért Spártába és ezzel megszületett a Spartathlon, amit a következő évtől hivatalosan is megszerveztek és azóta is évről évre megtartanak.

A versenyzők zömét görög, német és japán futók teszik ki, de a negyedszázados múltra visszatekintő Spartathlon számos magyar sikert is eredményezett már.

Maga a verseny Athén belvárosából indul a tengerpart felé, majd 78,5 kilométer megtétele után a futók elérik a Korinthoszi-csatornát. Ezt követően a Peloponnészosz-félszigeten folytatják útjukat, a táv 159. kilométerénél pedig a közel 1200 méter magas Parthenio-hegységhez érkeznek. A futók zöme ezt a részt, azaz magát a hegyet és az azt megelőző több mint 10 kilométeres emelkedőt tartja a spartathlon vízválasztójának. A versenyt feladók többsége még a hegy előtt száll ki, hiszen a csúcsra 20-22 óra futás után lehet felérni, az utolsó három kilométert pedig kivilágítatlan hegyi ösvényen, egy szakadék peremén kell megtenni. Akinek azonban mégis sikerül megbirkóznia a heggyel, az Nesztani és Tegea érintése után Spártába érhet, ahol a főtéren, Leonidász király szobránál várja a cél. Mindeközben 75 ellenőrző ponton kell áthaladni, és minden pontot egy előre meghatározott szintidőn belül kell teljesíteni, máskülönben kizárhatják a versenyből.

Ilyen szigorú feltételek mellett, azaz a kötött szintidők, a rendkívül kemény emelkedők és a gyakran szélsőségesen meleg időjárási körülmények miatt híresült el a Spartathlon a világ legkeményebb futóversenyeként. Mindemellett tudni kell róla, hogy a verseny tisztaságának megőrzése miatt a szervezők nem osztanak pénzdíjakat. Az összes célbaérkező azonos díjazásban részesül, azaz egy olajág-koszorút és egy érmet nyer.

Öcsi háromszor volt eddig kísérő a Spartathlon versenyek során, mígnem 2016-ban maga is versenyzőként indult. A terv először 2008-ban fogalmazódott meg benne, majd 2012-ben kezdett realizálódni. 2016-ban már minden versenye a felkészülési szakasz részét képezte. Egy év alatt 44 maratoni távnak megfelelő kilométert futott le.

Az est hátralevő részében Makk Norbert chef ételkreációit kóstolhattuk, melyeket kifejezetten ehhez az alkalomhoz igazított fűszerezésben, ezátal igazi “spártai vacsorát” varázsolt az asztalainkra.

Előételként olíva zselével és bazsalikomos paradicsomlekvárral fűszerezett feta sajt terrine került a tányérainkra, amit “Leonidasz levese”, azaz fava bab krémleves követett mangalica szalonnával és zöldfűszeres bagettel. A “maratoni” sertésrolád burgonyatortával, borotva kagylóval, füstölt kenyeres vajmártással remek főételnek bizonyult, míg az estét az “akropoliszi álom”, azaz zöldcitromos kaviárral díszített joghurttorta koronázta meg.

Gratulálunk Öcsinek az elért fantasztikus eredményéhez, és nagyon szurkolunk neki idén is, hiszen célbaérésével kvalifikálta magát a 2017-es Spartathlon versenyre is.