Ugyanazon a nyáron volt az esküvőtök, most pedig egyszerre születtek a kisbabáitok is. Utóbbi is tudatos tervezés volt? Milyen érzés volt megtudni, hogy egyszerre lesztek anyukák?

Zsófi: Tavaly azzal viccelődtem, hogy bárcsak együtt lehetnénk kismamák is, miután egy évben lettünk feleségek. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kérésem, főleg úgy, hogy hétre pontosan megegyezett a babáink fogantatási ideje. Orsi várandósságáról előbb tudomást szerzett a család minden tagja, mint az enyémről, úgyhogy én már korábban örülhettem –magamban- annak, hogy egyszerre vagyunk kismamák.

Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Az esküvőink évében Orsi sokat segített, hiszen nekik mindent előbb kellett elintézni a korábbi dátum miatt. Én a kezembe kaptam a telefonszámokat, címeket, már csak saját ötletekkel kellett kiegészítenem a nagy napot. A babáink születésekor szintén ez a szerep jutott nekünk. A trikrek egy hónappal előbb jöttek a világra, így begyakorolhattam az anyaság fortélyait, háromszorosan. Úgy gondolom, hogy egy Nagytestvérnek pont ez a feladata, hogy kitapossa a Kistestvére előtt a rögös utat.

Orsi: Titkon én is vágytam rá, hogy Zsófival egyszerre legyünk kismamák. Nem sokkal azután, hogy mi közöltük a családdal a nagy hírt, Zsófiék meghívtak minket és a Bodri „nagyszülőket” egy szülinapi ünneplésre. Ezen a teljesen egyszerűnek induló estén előkerült két kis csomag, egy-egy angyalkával díszített ultrahang fotóval és egy-egy cipőcskével. Megtudtuk, hogy Zsófiék is szülők lesznek, és ráadásul pontosan ugyanabban a hétben járunk. Az öröm leírhatatlan volt, és nem is tudtunk egész este másról beszélni, mint a kis jövevényekről. Találgattunk, hogy kisfiúk, kislányok lesznek-e, neveket kerestünk, de valójában még fel sem fogtuk, hogy milyen csodálatos dolog történik velünk.

Nem tudom, lehet-e szavakkal leírni az érzést, de ha megpróbálnátok, mi jutna eszetekbe arról a pillanatról, mikor megtudtátok, hogy kisbabát vártok?

Zsófi: Boldogság, izgalom, kíváncsiság, félelem. Talán mind egyszerre. Én a férjem születésnapjának reggelén lettem biztos abban, hogy kisbabánk lesz. Érdekes, hogy mindig úgy képzeltem, hogy egyszer a születésnapján közölhetek vele ilyesmi örömhírt, és így is történt. Mivel a köszöntés estére maradt, így közel fél napig egyedül maradtam a gondolattal. Sok minden foglalkoztatott aznap, de mégis azt vártam a legjobban, hogy életem párjának „átadjam” a születésnapi ajándékot. Százszor lejátszottam magamban, hogy mit mondok, és ő mit reagál… Csodálatos este volt.

Orsi: Igazából fel sem fogtam először… Ha velem ilyen egész életet meghatározó dolgok történnek, akkor kell egy kis idő, amíg teljesen tudatosul. Amikor megtudtam, óriási nyugalmat éreztem. Néhány hónapot vártunk a babára és boldogan megnyugodtam, hogy végre itt az ideje, hogy én is anyuka legyek. Megértem, és megértünk rá, hogy mi is szülők legyünk. Szinte azonnal közöltem a hírt a leendő apukával. Életünk egyik legszebb reggele volt…

Orsi nálatok ráadásul egyszerre három baba érkezett. Hogy éltétek meg, mikor kiderült, hogy ikrek érkeznek a családba?

Orsi: Az esküvő után sokat beszéltünk a babavárásról és arról is, hogy de jó lenne, ha ikreink lennének. Már akkor kitaláltuk, hogy mi lenne a nevük, ha két lány, két fiú, vagy ha fiú-lány párosítás lenne. De arra, hogy esetleg három babánk lehet egyszerre, álmomban sem gondoltam. Ugyan vannak a családunkban, anyukám első unokatestvérei között hármas ikrek, akik idén ünneplik az 50. születésnapjukat, de számomra ők annyira távoli rokonok, hogy meg sem fordult a fejemben ez a gondolat.

Na de hogy mit szóltunk… Az első kettő ultrahang vizsgálaton csak két baba mutatta meg magát, Emma és Peti. Majd a 12 hetes kontroll alkalmával előbukkant a harmadik fejecske is, ő volt Zalán. Hát nem mondom, hogy nem voltam meglepett… Aludnom is kellett rá egyet, hogy tényleg felfogjam. Majd apukával is közöltem a nagy hírt, hogy nem kettő, hanem három babánk lesz a nyáron. Ő pedig, a legnagyobb nyugalommal fogadta, és onnantól kezdve minden gondolatunk a három baba körül forgott. Nagyon szerettem a várandósság minden pillanatát, az elején érzett minimális aggodalom szerencsére hamar elmúlt és végig kiegyensúlyozottan, nyugodtan vittem végig a 8 hónapot. Ezt a babák is maximálisan érezték, és ők is nagyon jól viselkedtek végig a pocakban. Sokat beszélgettem velük, meséltem nekik és elmondtam, hogy mikor mi vár rájuk, ahogy ezt most a mindennapokban is teszem. Ez egy nagyon fontos életfeladat, igyekeztem és igyekszem minden téren megfelelően helytállni.

Zsófi: Először mi is csak azt tudtuk, hogy két kisbaba érkezik. Én nagyon boldog voltam, hogy a testvéremnek ez megadatik. Azok közé tartozom, akik mindig is szerettek volna ikreket. Amellett, hogy nagyon édesek, olyan különleges kapocs alakul ki közöttük, ami irigylésre méltó. Elsők között tudhattam meg azt is, hogy kettőből három lett. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen nyugodtsággal közölte velem a testvérem, hogy már nézett hármas babakocsit is. Az első perctől kezdve fel volt készülve erre a hatalmas feladatra.

Miben változtatok/változtattatok, miután megtudtátok, hogy babát vártok? Hogyan készültetek a babák érkezésére?

Zsófi: Mindig mondják, hogy a várandósság nem betegség, hanem egy állapot. Próbáltam ugyanúgy élni a hétköznapokat, mint előtte. A 36. hétig dolgoztam és jártam edzésre. Szerencsére megtehettem, mert a terhességem problémamentes volt, nem voltak rosszulléteim és végig tele voltam energiával. Ami az anyaságot illeti, a 40 hét tökéletes felkészülés. Igaz, a szürke hétköznapok nem segítettek a hangolódásban, de emellett annyi minden volt, ami kárpótolt: az igazolom, hogy a családnak és a barátoknak, hogyan áruljuk el a pici titkunkat, vajon mit reagálnak, az ultrahangvizsgálatok, főleg, mikor már láttuk a baba arcocskáját, az állandó találgatás, hogy kire fog hasonlítani, a babaszoba tervezgetése, a bútorok megvétele, a babamosószer és öblítő illata. Minden közelebb hozott minket a kis jövevényhez.

Orsi: Én az első 3,5 hónapban elmondhatatlanul fáradt voltam nap mint nap. Irigyeltem is Zsófit, hogy milyen fitt és azért is hogy járhat sportolni. De valamit valamiért… Nekem egyszerre 3 babát kellett kihordanom, ezért végig nagyon kellett magamra, magunkra vigyáznom. A mozgás szóba sem jöhetett, helyette maradtak a rövidebb séták a birtokon. A munkában is helytálltam, amíg csak tudtam, a végén már itthonról, és a kórházból intéztem az ügyeket. Kicsit furcsa is volt visszalépni a pörgős mindennapokból, de megérte óvatos életmódra váltani, hiszen ennek is köszönhetően húztuk ki rekord ideig, és így születhetett három csodagyönyörű, egészséges kisbabánk.

Imádtam az előkészületeket is. Lassan mindent beszereztünk, meglett a babakocsi, a három kiságy, a két pelenkázó, a két ruhásszekrény, a rengeteg pici babaruha és a sok egyéb apróság, amire szükség van három baba érkezéséhez.

Hogyan változtak meg a mindennapjaitok, mióta megszülettek a babák? Milyenek voltak az első hetek?

Zsófi: Ahogy a várandósság alatt, a baba születése után is próbáltunk mindent ugyanúgy csinálni, mint előtte. Fontosnak találtuk, hogy legyen napirendünk. Szerencsére a kisbabánk is tudott alkalmazkodni. Egyelőre a napok nagy része alvásból és evésből áll. Próbálunk minden nap nagyobb sétákat is beiktatni, amit az egész család élvez. Időnként családtagok és barátok is társulnak hozzánk.

A trikreknél szerzett gyakorlatnak hála nem estünk kétségbe a férjemmel, mikor hazajöttünk a kórházból. Pár napig eltartott, míg tudatosult bennünk, hogy a harmadik szobának állandó lakója van. Nagyon élveztük az első perctől kezdve a szülői szerepet. Mára persze minden gördülékenyebben megy, mint a legelején.

Orsi: Nálunk nagyon fontos a „logisztika”, az elejétől kezdve minden percre pontosan be van osztva. A babák mindig együtt esznek, együtt alszanak, együtt sétálnak. Fontos volt őket egy hullámhosszra hozni, hogy nekünk is legyen valamennyi szabadidőnk. A fürdetés három emberes dolog, ilyenkor apa, anya, nagymama, mindenki fog egy babát a kezébe, és indul az esti rutin. Napközben is szükség van segítségre, hogy minden gördülékenyen menjen. Az első hetek nagyon fárasztóak voltak, de ahogy nőnek a babák egyre könnyebb.

A mindennapok ugyanolyan pörgősek, mint eddig, csak a birtok helyett a babák körül forog minden. Ez egy csodás időszak, élvezem az anyaság és babákkal töltött idő minden pillanatát…

Mi volt a legszebb pillanat?

Zsófi: Nagy örömet okozott, ahogy a családtagok, barátok, kollégák tiszta szívből drukkoltak nekünk és várták, mikor érkezik meg tőlünk az sms, hogy “megszületett”. Csodás érzés volt, amikor világra jött a várva várt Csodánk, megpillanthattuk a kék bőrét, a gyűrött kis arcát és hallhattuk a remegő hangját. Boldogok voltunk, hogy az orvosok, azt mondták egészséges a pici babánk, és minden rendben van velem is. A kórházi napok gyorsan elteltek, én a mindennapi teendőkkel voltam elfoglalva, azzal, hogy az információk sokaságát magamba szippantsam, bár mire lement a nap, a felére nem emlékeztem. Öröm volt látni, ahogy a családtagok, barátok kíváncsisággal jöttek a kórházba, hogy megnézhessék a pár napos kisbabát. Boldog voltam, amikor azt mondta az orvosom, hogy holnap hazamehetünk. Másnap, mikor az újdonsült apuka megjelent kezében a babahordozóval, arcán hatalmas mosollyal, éreztem, hogy mostantól elkezdődik valami más, valami különleges: az új életünk hármasban. Talán ez a legszebb az egészben.

Orsi: Rengeteg csodás pillanatot éltünk át az utóbbi hónapokban. A család, a barátok, a közeli és a távoli ismerősök mellett szinte az egész város szurkolt értünk, jól esett a sok-sok bíztató hívás, üzenet, érdeklődés és a babák születése utáni rengeteg gratuláció. Örök élmény marad az újdonsült apuka, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatesók arcán látható boldogság, amikor először megpillantották a három csöppnyi új családtagot. Óriási öröm volt hazahozni őket a kis otthonukba, itt, együtt éreztük igazán, hogy család lettünk. Egyik pillanatról a másikra egy öttagú család…

A legmeghatóbb pillanat mégis az első találkozás volt a három gyönyörű egészséges kisbabánkkal. Szépen sorban, először Petit, majd Emmát és Zalánt láthattuk. Mindenki nagyon apró volt, és elmondhatatlanul gyönyörű. Azóta is csak csodáljuk őket, és ugyan óriási feladat, de minden nap élmény gondoskodni róluk, szeretgetni őket és látni, hogy napról-napra egyre ügyesebbek és mennyire élvezik, hogy tárul ki előttük a világ.