Szekszárd déli határában, a festői szépségű Faluhely-dűlőben található a Bodri Birtok, melyet egy önálló kis világnak tekinthetünk. Igazi borturisztikai komplexum, hiszen borászatot, rendezvénycentrumot, éttermet, látványkonyhát, disznóölési látványteraszt és borbíráló-központot is magában foglal. Mindemellett megépítése során törekedtek arra, hogy a szekszárdi tájba szervesen illeszkedjen. Cél volt, hogy külső megjelenésében igazi falusi hangulatot árasszon, hogy bontott tégláival, rusztikusan kidolgozott faszerkezeteivel a falusi építészet benyomását keltse a látogatókban. A 12 kupolás pincerendszer – amely elnyerte Közép-Európa legnagyobb újonnan épített kupolás pincéjének titulusát – 300-400 ember kóstoltatására, az étterem pedig 70-80 ember kiszolgálására alkalmas egyidejűleg. A 40 hektáros birtokon nem csupán bor- és gasztroélményeket nyújtanak a turistáknak, hanem a pihenni vágyókról sem feledkeztek meg. A “szőlőhegyi romantika” jegyében 25 vendégszoba került kialakításra, amelyekben egyszerre 65 vendég pihenhet meg az estébe nyúló borozgatások után. A faluhelyi miliőbe illeszkedő vendégházak négy csillagos felszerelési szinttel, wifivel, klímával, led tv-vel rendelkeznek, mindez rusztikus környezetben, 100 éves, felújított parasztbútorokkal, az egyikben föld alatti római fürdővel.

A történet azonban nem itt kezdődik, hiszen a szőlő szeretete és a szőlőművelés generációkat ível át a család történetében. Jelenleg is 3 generáció munkálkodik azon, hogy a Bodri Birtokon minden óramű pontossággal működjön. Bodri Papa, feleségével Kati nénivel túl a nyolcvanon 3 hektár szőlőt gondoz a mai napig. Ketten művelik a Csötönyi-völgyet és a Gesztenyést. Id. Bodri István, azaz Pista bácsi igazi emblematikus személyisége a pincészetnek, nagyon sok helyen megjelenik. Szobrot mintáztak róla a pincében, az étterem falán és a névjegykártyán is az ő dolgos keze látható. Jó idő esetén  Kati nénivel minden nap kint vannak a szőlőben. Saját telepítésű Merlot, Kékfrankos, Rizlingszilváni, Kadarka és Chardonnay terem a 3 hektáron, és azon túl, hogy ezek egy része rozé, Kadarka és Kékfrankos alapanyagot szolgáltatva a Bodri borokba kerül,  200-250 liter saját bort is készítenek.

Már id. Bodri István nagypapájának édesapja is vincellér volt Borjád környékén. A család akkor költözött Szekszárdra, amikor a nagypapa 8-10 éves lehetett. Később, amikor megnősült, a Gurovicában vett egy 700 öles területet. Mint mondja: “Nagyapa területe parlagföld volt, amikor megvette, azt telepítette be szőlővel. Akkoriban ez úgy ment, hogy kiásták az árkot, majd kapával ráhúzták a földet. Az így megforgatott földet beültették vadvesszővel, majd mikor ujjnyi vastagra megerősödött, beoltották szelíddel. Mivel az ültetésben és az oltásban nem mind eredt meg, így 3-5 év alatt pótolták ki.”

Kati néniéknél szintén hagyománya van a szőlőművelésnek: “Nekünk a Baktában, a Csötönyi völgyben és a Gurovicában volt szőlőnk. Amikor gyerekek voltunk, gyalog jártunk ki a hegyeken keresztül, akár sárban is, hiszen itt nem volt köves út. Volt olyan, hogy amikor szüreteltünk, akkor ezen az úton, ami jön ki Faluhelyre, hasig jártak a lovak a sárban. Azóta fejlődtünk, mert betonút van és kétóránként buszjárat.”

“Amikor a feleségemmel összekerültem, az apósomnak két helyen 2000 öl szőlője volt. Azt műveltük pár évig, majd jött a TSZ. Nekünk szekszárdi embereknek szerencsénk volt, mert meghagyták a szőlőket saját tulajdonban, amit a gazdák úgynevezett munkaegységben műveltek. Ősszel, szüret előtt a TSZ emberei megnézték a szőlőt, bizonyos százalékot le kellett adni, a többi megmaradt nekünk. Ez volt a mi hasznunk, illetve a munkaegységre fizettek még valamennyit.” – mesél a közös életről Bodri Papa.

Amikor fia belekezdett a birtok kiépítésébe, az egész család támogatta. Bodri Papának nem volt ismeretlen Faluhely: “Ebben a völgyben nőttem fel, Csatáron. Minden utat ismerek itt, hiszen gyerekkoromban az volt a dolgom, hogy a tehenünket minden reggel és este kivezettem legelni. Amikor fiatal voltam, 800-1000 öles parcellákban szántó és szőlő volt ezen a területen. Esténként nagyon nagy volt a sötétség, és azoknak, akik itt kint laktak puskájuk volt. Azt mondták, hogy amíg be nem sötétedik az iskolás gyerektől is félnek, de ha besötétedik, az Istenen kívül senkitől se félnek. Amikor István megemlítette, hogy itt Faluhelyen akar szőlőt telepíteni, mondtam neki, hogy ez nagy munka lesz.”

A családban Bodri Istváné az ötödik generáció, amely borkészítéssel foglalkozik. A pincészet múltjáról, jelenéről és jövőjéről is beszélgettünk. Év elején már végeztünk egy előzetes dűlő- és pincebejárást Istvánnal, aki minden nap végigjárja a területet, felügyeli a szőlőt, a szőlőmunkásokat, a favágókat. Ez már a napi rutin része. Ahogy az is, hogy a hegytetőről lenézzen a völgybe, az egykor ligetes, erdős területre, amiből 1999-től kezdve kialakult a birtok mai formája. Természetesen nem végleges forma ez sem. Ahogy Istvánékat ismerjük, megannyi terv van még, ami megvalósításra vár.

“Négy évesen már sokszor vittek ki a szüleim a szőlőbe, ahol időnként kárt okoztam, időnként pedig segítettem nekik. 18 éves voltam, amikor Nagyapámtól kaptam 400 négyszögöl szőlőt, ballagási ajándékként, 23-24 éves koromban pedig már segítettem a családi borok elkészítésében. 

1999-ben láttunk hozzá a birtok építéséhez. Egy ligetes, erdős terület volt itt, elhanyagolt szőlőkkel, romos tanyákkal, kertekkel. A koncepció az volt, hogy előbb szőlőt telepítünk, feldolgozót építünk, minőségi bort készítünk, és ha ez mind megvan, akkor nekilátunk a vendéglátás kialakításának. 

Az első 5 hektár szőlőt 2001-ben telepítettük, 2004-ben tartottunk 11 hektárnál. A régi pince 2002-ben épült, 2003-ban a feldolgozó és az az épület, ahol ma az Optimus Étterem működik. A nagy pince 2008-ban kezdett készülni, 2011-ben fejeztük be. Abban az évben kezdtük meg a vendégházak építését is. 1400 négyzetméteren adtunk át 2014-ben egy új üzemrészt, ahol nagyobb mennyiségű bor készítésére van lehetőség, ez a Roséüzem.”

“Az elkövetkezendő 10 évben nagyjából 20 hektár további telepítést tervezünk. A mostani tételeinkhez szükség van felvásárlásra, így a Kékfrankos, a Merlot, a Cabernet egy része, valamint a rozé teljes alapanyaga jön a szekszárdi borvidék egyéb területeiről. A terveinkben Syrah, Kékfrankos, Sauvignon Blanc és Cabernet Sauvignon telepítése szerepel. 

Az alap kategóriás fehér, rozé és vörös tételek a Roséüzemben kerülnek feldolgozásra. Jelenleg kapacitása nincs még teljes mértékben kihasználva. Úgy gondolom, az elkövetkező 5-10 évben megvan a bővülés lehetősége technológiai vonalon is. Az üzemen kívül persze megmaradt a régi, kisebb feldolgozónk és érlelő pincénk, ahol a prémium tételeket készítjük.

Ezen felül szeretnénk még inkább környezettudatosak lenni, azaz további napelemekre pályázni. Jelenleg egy 50 kW-os és egy pici, 4 kW-os napelem rendszerünk van, ha lehet, ezt kétszeresére bővítenénk.”   (folyt.köv.)