Különleges gasztronómia élményben lehetett részünk nemrég, amikor a Bodri Birtokon jártunk. Korábbi interjúnk kapcsán kiderült, hogy egy igazi kuriózummal gazdagodott a birtokon belüli gasztrovonal. Erdeikben ugyanis felfedeztek egy igen értékes fehér szarvasgomba fajtát, mely Magyarországon sehol máshol nem található. A téli-tavasz eleji időszakban – januártól április közepéig – így többek közt a szarvasgomba jegyében telik. Szakértő által vezetett ültetvénybejárásokat szerveznek, mindezt pedig egy szarvasgombás ebéddel vagy vacsorával fűszerezik meg, természetesen a Bodri borokhoz hangolva.

A szarvasgombát már az ókori sumérok és rómaiak is kedvelték, nagy becsben tartott gasztronómiai különlegességnek számított. A középkorban jött újra divatba a fogyasztása, de igazán népszerűvé a 18. században Brillat-Savarin francia gasztronómus és társai tették, a megfelelő ételek és elkészítési módok kikísérletezésével. Franciaországhoz, Olaszországhoz és Spanyolországhoz hasonlóan Magyarországon is nagy hagyománya van gyűjtésének és fogyasztásának. Az első írásos emlékek a 16. századig nyúlnak vissza, az Osztrák-Magyar Monarchia idején pedig virágzott a szarvasgomba-kultúra.

Elődeink előszeretettel fogyasztották, bőven jutott is belőle, hiszen amíg a kondások az erdőben makkoltatták a disznókat, azok rendre kitúrták a gombát. Ma már inkább ígyencségnek és kivételes fogásnak számít, az utóbbi években éttermek étlapjain találkozhatunk vele, különleges ételek ízesítéseként. Illata és íze páratlan, semmihez nem fogható, önállóan azonban nem szokás fogyasztani rendkívül magas ára miatt, hiszen kilója nagyjából egymillió forintnak felel meg.

Alexandre Dumas szerint a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szerethetőbbé teszi. Nos, több se kellett, hogy ezek után a pincészet étlapján szereplő szarvasgombával fűszerezett ételeket mi is megkóstoljuk.

Első fogásunk forró sajtkrémleves volt bacon chips-szel és szarvasgomba habbal. A leves különféle keménységű és típusú sajtok összességéből készült, a tejszín alapú habot pedig szarvasgomba olajjal fűszerezték. A hozzá kínált Sauvignon Blanc Válogatás bor sós jegyeivel és élénk savaival jól illusztrálja a Faluhely-dűlő sajátosságait. Aromáiban nem kimondottan a fajtajegyeket hordozza, sokkal inkább egy gyógynövényes, enyhe citrusos ízvilágot képvisel. Maga a bor, melyet egyben a leves “fűszerezésére” is használtak, nagyon szép összhangot mutatott a levessel, miközben enyhén sós ízérzetét szépen ellensúlyozta.

Fő fogásként szénán füstölt kacsamellet tálaltak zellerpürével és őszibarackos kacsamáj mártással. A kacsamellett 68°C-on 40 percig szuvidálták, aminek köszönhetően rendkívül omlós és zamatos lett, majd hirtelen lehűtötték, végül szénán megfüstölték. A hozzá kínált mártás tulajdonképpen egy barnamártás kacsamájjal és őszibarack darabokkal, melyet szarvasgomba olajjal ízesítettek. Borpárja a szintén Faluhely-dűlőből származó Pinot Noir Válogatás lett, aminek vázát leginkább a fajta sajátosságait mutató könnyed, ropogós fűszeresség adja. Aromáiban érezhető az új tölgyfahordó is, de ez épp csak finom fásságban jelentkezik, meghagyva a fajtajelleget. Elegáns, friss, gyümölcsös illata, figyelemre méltó savszerkezete igazán jól fogyaszthatóvá és kedvelhetővé teszi. A bor a kacsamellel remek párost alkotott, a hordó és a szénán füstölés aromái szépen összecsengtek.

Mindezt egy klasszikus csokifelfújttal koronáztuk meg, amit szarvasgombás sütőtök pürével és fehér csoki öntettel tálaltak. Meglepő volt, de a szarvasgomba édes ízekkel való párosítása is kiválónak bizonyult.

Összegezve a tapasztaltakat, bátran ajánljuk a különlegességek kedvelőinek, hiszen annak ellenére, hogy furcsa, néha bonyolult ízérzettel találkozhatunk, biztosan mondhatom: aki egyszer megkóstolja, többé nem szabadul attól a csodás ízvilágtól, amit a szarvasgomba kínál.