Január 15-e kollektív szabadnap volt a pincészetünkben, hiszen mind a borászat, mint pedig a vendéglátás dolgozói céges kirándulás keretében a Hajós-Bajai borvidékre, Borotára látogattak. Egy rövid bajai kitérőt és némi halászlevet követően “szomszédoltunk” egy kicsit, a borászatból egy másik borászathoz vettük az irányt, és Koch Csabánál vendégeskedtünk. Fogadjátok rövid kis élménybeszámolónkat sok szeretettel!

Koch Csaba jelenleg mintegy 140 hektáron gazdálkodik a borvidéken, emellett 10 hektár szőlővel rendelkezik Villányban is, a diósviszlói dűlőben. A széles fajtaválasztékban a korrekt alapboroktól a felsőkategóriás prémium borokig bárki megtalálhatja a kedvére valót.

Bár a szőlőművelésbe és borkészítésbe beleszületett, hiszen 10 generációra visszamenően ível családjában ez a foglalkozás, a saját gazdálkodás kezdete 1991-re tehető, amikor 0,2 hektár szőlőt kapott a nagyapjától. Ezt minden évben további területekkel növelte a környékbeli elhanyagolt szőlők felvásárlásával. A kezdeti időszak a birtok termelésének megduplázásával telt, szinte minden pénzt visszaforgatott a borászat fejlesztésébe, mely 1996-ban költözött Borotára, miután a császártöltési pince falai már túl szűknek bizonyultak.

Az évek során az egykori borotai kis tanya helyét a legkorszerűbb technológiával és 18 000 hektoliter kapacitással rendelkező Koch Borászat vette át. Közel 40 hektárnyi szőlő ölelésében pince, feldolgozó, borkóstoló épület, wellness részleggel felszerelt panzió, kádár szakmát bemutató múzeum és autentikus kádárlakás, valamint óvodás gyerekek szüretelését biztosító szőlő mintakert alakult ki.

A szőlőművelést tekintve Csaba a “boldog szőlőtőkék” híve, így ültetvényeiben saját termesztési technológiát alkalmaz. Ennek keretében mellőzi a rovarölő szereket, a gombaölő szer használatát a lehető legminimálisabbra csökkentette, a sorközöket gyepesítette, az ültetvényekben madárodukat helyezett el. Szőlőtőkéi természetes módon, szabadon nőnek, nem kényszeríti drótok közé a vesszőket, csonkázni is csak egyszer, csekély mértékben szokott.

A kemencében sült csülökvacsorát megelőzően egy rövid borkóstoló keretében némi bepillantást nyerhettünk boraiba is.

Az illatos fajták közül a Cserszegi Fűszeressel és az Irsai Olivérrel foglalkozik a pincészet, így minkettő a poharunkba került az est folyamán. Egy csokornyi fehér virág, egy kosárnyi friss és roppanós szőlő, sárga és lédús citromok kísértek minket a rozéhoz vezető úton.

Csaba kékfrankosból, pinot noirból, cabernet sauvignonból, illetve ezek házasításából is készít rozét, valamint néróból, mely utóbbit kóstoltuk mi is, és igazi különlegességnek találtuk.

Kadarka-ügyben a 2011-es év tekinthető áttörésnek, hiszen előtte nem volt saját ültetvénye Csabának. Ménesi klónnal dolgozik, mely ugyan kevesebbet ad, de biztonsággal beérik. A Hajós-Bajai borvidék löszös talaja és a rengeteg napsütés lehetőséget ad kiváló kadarkák készítéséhez. A terméskorlátozott  és szépen beérett alapanyagból készült kadarka 4 hónapos fahordós érlelést kapott. Szép struktúrával rendelkező, fűszeres és sokrétű bor.

Könnyed kis Cabernet Franc-ja intenzív meggyes ízvilágával vett le minket a lábunkról, melyet fűszeres-paprikás illat lengett körül, amit játékos Cabernet Sauvignon-ja követett egy szakajtó erdei gyümölcs képét villantva elénk.

Csaba filozófiája szerint alföldi borásznak lenni: vállalás. Villányinak: kihívás. Nagyharsányban a Kolónia sor 56. szám alatt található egy XIX. század legvégén épült présház, melyet a Bordás család épített és benne alakította ki azt a pincét, ahol több mint száz éve érlelődnek a villányi borok. Ezt az épületet kezdték el 2007-ben üzlettársával, Bakos Istvánnal felújítani, majd 2010-ben kinyitotta kapuit a pince, ahol nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint a legjobb borok készítését.

A Diósviszlói Imre-völgy terméséből 3 tétel landolt a poharainkba. A Francia módi egy cabernet franc-merlot-cabernet sauvignon házasítás, elegáns, harmonikus és gyümölcsös bor. A Cabernet Sauvignon egy teljesen más arcát mutatja a hajós-bajai társához képest. Egy kifinomult, összetett, gazdag “nagytestvérrel” volt dolgunk.

Végezetül, mint ahogy a pont kerül fel az i-re, a várva várt Csanád Cuvée-vel zártuk a sort. Be kell vallanom, személy szerint nagyon vártam, és kis izgalom is volt bennem, hogy vajon bekerül-e a kóstolósorba, hiszen számos hazai és külföldi elismerés mellett nem is olyan rég a Borszakírók Körének Magyar Bor Nagydíját is megnyerte. Maga a bor telt és fűszeres, csupa piros és fekete bogyós gyümölcs kavalkádja. Minden a helyén benne, alkohol, tannin szépen integrálva simul a közepes testhez. Elegáns és élvezetes.