Kékfrankosok kerültek pohárba május 30-án a Bodri Pincészet falai közt, ahol a Szekszárdi Borászok Céhe havi rendszerességgel megrendezett fajtakóstolóját tartotta. Urbán Pétert kérdeztük a tapasztalatokról:

Már hagyománynak mondható, hogy a Bodri Pincészet tartja a Szekszárdi Borászok Céhének kékfrankossal kapcsolatos kóstolóját, melyre idén is nagy volt az érdeklődés. Nagyon örültünk, hogy az Év bortermelői közül négyen is jelen voltak az eseményen, ezzel is emelve a kóstoló színvonalát, illetve annak szakmaiságát.

Összesen 29 különböző mintát, nagyrészt 2016-os kékfrankosokat kóstoltunk össze öt szakaszra bontva. Az öt részletre bontott mintákat végül egy-egy borász bírálta el, illetve mondta el a véleményét a kóstolt tételekről.

Egy-két 2015-ös kékfrankos is meglepően jó eredményeket produkált, de ami tisztán látszik, hogy 2016 igazán kiváló évjárat volt, remek borok készültek. A prémium vonal is erősnek bizonyult, így biztosan nagy számban kerülnek majd ebből az évjáratból a közös, szekszárdi palackba.

Érdekességként Dúzsi Tamás egy 2000-es évjáratú kékfrankost is hozott, abból a célból, hogy megfigyelhessük, milyen a fajta eltarthatósága. 2000 igazi nagy évjárat volt, maga a bor pedig egy igen fitt, egyenes, jó tartású tétel a maga 17 évével.

Pincészetünk a 2016-os évjáratból a Gurovica-dűlő válogatott tételét mutatta be, az új magyar tölgyfában érlelt verzióból. Ez egy igen késői (október 24.) alapanyag a 9-es teraszról, tulajdonképpen magát a szüretet is ezzel fejeztük be. Ennek köszönhetően egy tömény, szinte fekete, koncentrált anyag, ami már hét hónapja érlelődik. Jelenleg a fás jegyek vannak előtérben, kell még idő a bor rendeződésére, de már látszik, hogy méltó utóda lehet a szintén kóstolt 2013-as Gurovica Kékfrankosnak.