Az Optimus „történet” most következő epizódja valamikor 2010 végén kezdődött.

A történet egyik szereplője, Bodri István minden nap betért a hazai kávékultúrában kultikus hellyé vált Kávé Házába. Eleinte csupán kávét inni, később már kávézni. A különbség pont annyi, mint bort inni, vagy borozni, de megtapasztalásában sokat tud segíteni egy hozzáértő, aki ebben az esetben a tulajdonos, Tóth Sándor volt. Istvánt kávés evolúciójában a baristának gyakran kellett szembenéznie a megjegyzéssel, miszerint „már otthon sem tudok jó kávét inni miattad”.  Kettejük párbeszéde addig fajult, míg nem István karácsonyra egy La Pavoni Europiccola boldog tulajdonosa lett. (bár ehhez Gyöszke és Orsi közreműködésére is szükség volt) Az eszköz és gazdája olyan összhangba került, hogy tavaszra egy születési dátumnak megfelelő újabb Europiccola került, ekkor már nem a házhoz, hanem Faluhelyre.

Telt, múlt az idő. István kávézott a Kávé Házában, otthon, Faluhelyen, a barista borozgatott, az élet zajlott, ahogy annak lennie kell.

2012 tavaszán járunk. A Kávékorzó magazin szerkesztői (Józsa János és Pál József) Sándor barista iskolájában képezték kávés tudásukat és a tanfolyam első napjának levezetőjeként a csapat bekukkantott Faluhelyre. A környezet, a tradíciók, a korszerű technológiák és a koncepcióban gondolkodás összhangja gyakran késztette összepillantásra az Urakat. A meglepetés pedig akkor tetőzött, mikor István nem számított megérkezésekor gyorsan megnyitott egy palack rozét és hellyel kínálta a „váratlan” vendégeket. A meglepően erős tavaszi napsütésben felüdülés volt a rozé fröccs, amit újabb a sorban következő néhány bor kísért. Az elismerő szavak közt elhangzó kérdésekre a „gazda” különös lelkesedéssel, szinte gyermekekre jellemző átéléssel válaszolt. A tervek közt elhangzó Optimus étterem kapcsán a főszerkesztő mosolyogva tette fel az akkor csupán mókásnak tűnő, ám István részéről azonnal komolyan vett kérdést: talán lesz Optimus kávé is az étteremben?

István a baristára emelte tekintetét és így szólt:

• “Óriási ötlet! Ha tudsz, kérlek, készíts egy jól illeszkedő kávét az Optimus mellé. Így lesz kerek a történet az asztalnál, hisz a kávéval zárjuk az étkezést, no meg egy pohár Optimussal.”

A barista óvatosan, kissé talán bizonytalanul húzogatta a vállát, majd kimérten így szólt:

• “Egy ismeretterjesztő csatornán láttam egy műsort, ahol egy a nevére nem emlékszem, francia étteremben minden évben kiválasztotta a séf, a tulaj és a sommelier a ház borát. Ezt követően felkértek három baristát, hogy komponáljanak egy a borhoz jól illeszkedő kávét.  Te adsz nekem nyolc üveg Optimust, én meg nem ígérek neked mást, csak azt, hogy megpróbálom.”

Induláskor egy karton Optimus került a hátsó ülésre.

Hosszú hetek teltek el és a háttérben komoly munka zajlott. A „fejlesztő” csapatban szerepet kapott Dr. Giuseppe Zanandrea az 1927-ben alakult Caffé Carraro tulajdonosa és kávészakértője, aki nem mellesleg előszeretettel fogyaszt Bodri borokat. Nagy Zoltán, annak a budapesti Boutiq’bar-nak a tulajdonosa és szakmai vezetője, melyet 2012-ben titkos tesztek alapján a Sunday Times a világ 50 legjobb bárjába választott. Felkérést kapott még Krizl Edit a Brill pálinkák anyja és szerintünk elképesztő íz érzékkel megáldott jó barát, nem mellesleg jó néhány Bodri párlat is kikerült a kezük közül, valamint Török Ádám a Doggie Barista Box egyik trénere és Latte art bajnoka. És végül a fejlesztő, a Kalapos, Tóth Sándor, akinek díjait annak mennyisége miatt nem soroljuk fel, a Lucky Cap Micro Roastery alapítója és a Caffé Carraro magyarországi forgalmazója.

A tesztek egyik érdekes része volt, amikor a Sándor és Zanandrea Úr a gyorspostával egymásnak küldött SO mintákat online skype kapcsolatban együtt cuppingolták és elemezték. Mivel a bor karakterisztikája alapján három elképzelhető irányt jelöltek meg, három egyszerű, ám igen jól megkomponált blend született.

Az első az Optimus sav gerincére helyezte a hangsúlyt, így egy plussz krackes pörköléssel készített Etióp Yirgachef, Bolíviai Takesi (Typica) és egy Columbiai M.Sup. keveréke készült.

A második blend mélyebbre nyúlt és leginkább a gyümölcsös, szilvalekváros vonalra igyekezett rátalálni. Kolumbiai Medelin Supremo, Etióp Yirgachef, Kenyai AA, Costaricai SHB Tarazzu, és a barrique jegyeket utánzandó egy Indiai Moonsoned Malabar adták a keveréket és közel kettő krack-es pörkölést kaptak.

A harmadik egy „köztes” utat keresett, ahol a hordó egy kissé dominánsabban köszön vissza és egy kis kakaóval szépen lezár így közepes pörköléssel az Etióp Yirga, a Kenyai AA, a Costaricai SHB Tarazzu és az Indiai Moonsoned Malabar mellé egy Brazil Santon NY 2. 17/18 is bekerült.

Pünkösd hétfőn gyúlt össze a teszt csapat Faluhelyen, a háziakat pedig Orsi képviselte. István csak a véglegest akarta megismerni.  Az aromazárt zacskók pörköléstől számítva 8 napot pihentek és csupán egy sorszám jelezte, hogy eltérés van köztük. Minta tálakban mindegyik mellé kikerült annak tartalma pörköletlen, pörkölt és őrölt változatban, részben a minőség ellenőrzése, részben az illatminták miatt. A pontozólapokon egyértelmű vizsgálati szempontok, sok-sok víz és természetesen borospoharak Optimussal töltve várták, hogy miként sikerül az első bor és kávé párosítás.

Az espressokat Faema E61 espressogépen, 9 bar nyomáson és 93°C vízhőmérséklettel készítették. Az asztalnál ülők a kóstolás alatt nem beszélhettek egymással, az érkező mintákat a pontozólapok alapján azonnal értékelniük kellett, majd a tételek után tetszés szerint visszakóstolhatott, aki akart. A kitöltött lapokat Sándor maga elé vette, és a kiértékeléskor egyértelművé vált, hogy a második blend nem csupán egységesen nyerte el az ítészek kegyét, hanem sikerült is valóban az Optimushoz igazítani azt. Többet pedig nem akarjuk dicsérni. Aki nem hiszi, járjon utána és kóstolja meg nálunk.

Ezúton pedig ismét köszönjük az alkotónak és a szakmai stábnak.

Szerző: Tóth Sándor