Az elmúlt években nem panaszkodhatnak azok a borkedvelők, akik Szekszárdra látogatnak. A helyi borászok összefogásának köszönhetően a rendezvények száma évről évre nő. Tavaly nagy sikerrel debütált a Kadarka Túra “kistestvére”, a Bikavér Borongoló, idén pedig a téli időszakra is létrehoztak egy remek programot, ezúttal a kékfrankosra alapozva.

A gyalogtúrás kóstolók eleve nagy népszerűségnek örvendenek a borvidéken, a borászoknak pedig egy régen dédelgetett álma valósult meg a Kékfrankos Toros Bortúrával, melyet a Bodri, a Takler és a Fritz Pincészet hívott életre.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a poharakba a borvidék egyik emblematikus bora, a kékfrankos került, a túrázók a Bodri, a Fritz, a Schieber Pincészet, a Takler Borbirtok, a Tringa Borpince, Dúzsi Tamás és Bősz Adrián Pincészete, a Mészáros Borház és a Vida Családi Borbirtok alap- és prémium kategóriás kékfrankosaival ismerkedhettek meg. Téli túra lévén pedig az évszaknak megfelelő, helyi alapanyagokból készült disznótoros ételek – sült hurka, kolbász, töltött káposzta, valamint sertéspörkölt – kerültek a tányérokra.

A túrát hazai terepen, a Bodri Pincészetnél kezdtük. Remek indítás volt a házigazda 2016-os gyümölcsös standard kékfrankosa, mely intenzív meggyes jegyekkel köszöntött minket. Igazi klasszikus, jó ivású bor, mely kiváló kísérője volt a sertéspörköltnek. Schieberék szintén 2016-os könnyed, ám mégis elegáns, valamint Dúzsiék 2015-ös Leányvári Kékfrankosa után komolyabb vizekre eveztünk.

A prémium borok sorát Bodriék Faluhely-dűlőből származó 2015-ös válogatása indította. Egy kis meggy, egy kis szeder, némi vanília és pici konyakosság elegye a pohárban, abszolút favorit már jó ideje. Ahogy Schieberék 2015-ös Trilógia Kékfrankosa is a “kedvenc-listán” szerepel. Szép rétegzett bor, jó sok gyümölcs, meghintve  hordófűszerekkel – kortyolva meggy és cseresznye, amit vanília, mandula és pici puncs díszít. Dúzsiék 2013-as, Görögszó-dűlőből származó válogatásával a kékfrankos egy egészen más arcát mutatta nekünk. Öregtőkék termése, mely nagy- és kis fahordós érlelést kapott. Sűrű szövésű, vastag bor, mind illatában, mind ízében. Rendkívül intenzív gyümölcsössége mellett fás és füstös jegyekkel, melyet egy kis bőrös, animális felhang kísér.

Utunk következő állomása a Takler Pince volt, ahol Bősz Adrián és a Vida Családi Pincészet vendégeskedett.

Nyitásnak Vidáék kékfrankos alapú rozéjával koccinthattunk, melyet egy kis pinot-val és kadarkával színesítettek. Koncentráltabb tétel, friss, ropogós savakkal és gazdag, gyümölcsös illattal. Rozét rozé követett, ezúttal Bősz Adriántól. Zamatos, telt, testesebb, ámde nem nehézkes rozé kategória, melyet üde málnás illat- és ízjegyek kísérnek. A rozékat Taklerék 2016-os tartályos alap kékfrankosával “fojtottuk le”. Vidám kis ivóbor a mindennapokra. Könnyed és lendületes, mely illatban és ízben is sok gyümölcsösséget vonultat fel, intenzív pirosbogyósokkal.

Vidáék 2015-ös Hidaspetre Kékfrankosa közel egy évig 300 literes hordókban érlelődött, de a fásság csak gyengéden öleli át a bort, az ízvilágot mindenképp a meggyes, cseresznyés zamatok uralják. Taklerék Kékfrankos Reserve bora két dűlő, a Strázsahegy és a Gurovica termése, melyet 15 éves tőkékről szüreteltek. Koncentrált, tömör bor ez, mellyel készítői a nemzetközi piacot célozták meg. 14 hónapig első töltésű közepes pörkölésű tölgyfahordóban érlelődött, így a feketebogyós gyümölcsöket fás fűszeresség egészíti ki. Bősz Adrián kifejezetten a rendezvényre időzítette 2013-as, Cinege-dűlőből származó borának debütálását. Sűrű szövésű, vastag bor, hosszú lecsengéssel, mely illatban is ízben is gyönyörű gyümölcsösséget és fűszerességet produkál. Igazán komolyra hangolt kékfrankos.

A Fritz Pincészetnél zártuk a sort, ahol a Mészáros Borház és a Tringa Borpince kapott otthont. Tringáék sillerkategóriát súroló rozéjával indítottunk, amit Fritzék finoman gyümölcsös 2012-es kékfrankosa követett. Picit tanninosabb vonal magasabb alkohollal, nagyobb testtel, szilvás-meggyes karakterrel. Mészárosék 2015-os Classic Selection-ja kifejezetten jól csúszó, könnyű kékfrankos, picit kevesebb gyümölccsel, ellenben sok fűszerrel. Nem túldimenzionált, viszont kerek sztori.

Az utolsó etápban már igencsak elkelt a töltött káposztás “segítség” a komolyabb borokhoz. Tringáék 2009-es Kékfrankosukat hozták el. A túra “nagyöregjén” a kor egyáltalán nem látszott, a gyümölcsök és a hordó tökéletes harmóniára találtak egymással az évek során. Fritzék 2012-es Prémiumában inkább a feketebogyós és aszalt gyümölcsök jeleskedtek, melynek díszéül egy kis vaníliás-kávés jegy jelentkezett. Végezetül pedig a Mészáros Borház Bodzási kékfrankosa árnyalta a képet, mely inkább a szilvás vonalon mozgott – aszalvány és marmelád -, meggyel és szederrel megspékelve.

A bortúra összefoglalásaként elmondhatjuk, hogy a 18 kóstoltatott tétel révén a látogatók szép merítést kaphattak a szekszárdi kékfrankosokból, a borászok pedig bemutathatták a fajta rendkívüli sokszínűségét.

Akinek pedig nem volt elég a hétórás kóstoló, azoknak a pincészeteknél szervezett after party kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a nap során kóstolt, vagy épp nem kóstolt borokkal újratöltsék a kiürült poharaikat. Az esti rendezvények nyitottak voltak, így azokat is szívesen látták, akik magára a túrára nem váltottak jegyet, sőt rájuk kifejezetten gondoltak, hiszen többfogásos vacsorával készültek a fogadásukra, emellett más-más stílusú zenékkel  szórakoztatták a vendégeket.

Végigjárva a Kékfrankos Toros Bortúrát bátran kimondhatjuk azt is, hogy a borvidék jövőképének kikiáltott kékfrankos-kadarka-bikavér hármasból a kadarka után tavaly a bikavér, idén pedig a kékfrankos is igazolta az elvárásokat.