Ismét elérkezett a január, vele pedig az idő, amikor egy kicsit a “fellegek fölé emelkedhettünk”. 25-én újra a hegymászás izgalmas rejtelmeibe nyerhettünk bepillantást, ezúttal Klein Dávid mellett Suhajda Szilárd is pincészetünk vendége volt. A két expedíciós hegymászó izgalmas fényképes élménybeszámolót tartott, melynek során végigkísérhettük pályafutásukat a kezdetektől napjainkig.

Klein Dávid neve nem ismeretlen senki számára, hiszen a pincészetünk által is támogatott hegymászó rendszeres vendégünk, évről évre remek beszámolókat tart nálunk. (A korábban vele készült interjúnkat itt olvashatjátok: Hegycsúcson a csúcsborok 1. rész és Hegycsúcson a csúcsborok 2. rész)

A hegymászással 13 évesen ismerkedett meg. Kezdetben hazánkban, az Egyesült Államokban és a Magas Tátrában mászott, majd 1998-ban az expedíciós hegymászás felé vette az irányt. A ma élő hegymászók közül ő mászta meg a legtöbb 8000 méter feletti csúcsot oxigénpalack nélkül. 2003-ban Pakisztánban a Gasherbrum II-n (8035 m), 2004-ben Tibetben a Cho Oyu-n (8201 m), 2015-ben Nepálban a Manaszlun (8163 m) és 2016-ban szintén Nepálban az Annapurnán (8091 m) járt. Utóbbi két expedíciójáról nekünk is mesélt, erről itt olvashattok: Nepál a pincében és Nepál a pincében 2017-ben is

Suhajda Szilárdot a Kárpátok felfedezése, erdélyi és tátrai túrák után a Mont Blanc sikeres megmászása terelte az alpinizmus felé. Egy alpesi lavinabalesetet követően sziklamászó, téli- és nyári alpesi, valamint jégmászó tanfolyamokat végzett. 2012-ben a Gasherbrum I-en és II-n járt, 6400, valamint 6800 méterig jutott. 2015-ben próbálkozott először a K2-vel, ahol két éjszakát töltött 7400 méteren, de a csúcsmászás az időjárási körülmények miatt meghiúsult. 2016-ban az Elbruszon 5642 méteres magasságig jutott, majd ugyanebben az évben Klein Dáviddal közös expedíció keretében indultak a K2-re. Szilárd egy 8000 méter feletti csúcsmászást tudhat magáénak, 2014-ben ugyanis sikeresen felért a pakisztáni Broad Peak-re (8051 m).

Jelenleg a 14 nyolcezres csúcsból – melynek teljesítését hegymászó körökben a Himalája Koronájának is neveznek – már csak csak három elérése kell ahhoz, hogy elmondhassuk, állt magyar hegymászó oxigénpalack használata nélkül a csúcsán. 1990 óta komoly utat járt be a magyar expedíciós hegymászás, sok ember kemény és kitartó munkája vezetett oda, hogy csak az Everest, a K2 és a Sisapangma megmászása hiányozzék a sorból. Utóbbi Dávidék 2018-as tervei között szerepelt is, de az élet úgy hozta, hogy tavasszal egyedül vág neki a nagy kalandnak, hiszen Szilárd és felesége gyermekáldás elé néznek.

Dávid és Szilárd amikor csak tehetik a hegyekben töltik az idejük nagy részét. Mindemellett fontosnak érzik az élménybeszámolókat is, hogy ezáltal minél több embert inspiráljanak. Ha nem is kifejezetten a hegymászásra, sokkal inkább az aktív, sportos és egészséges életmódra, na és persze arra, hogy nem kell félnünk az ismeretlentől, merjünk elindulni, merjünk kilépni a komfortzónánkból és belevágni új dolgokba. Ezzel a nagyon fontos útravalóval térhettünk haza csütörtök este.

Az est további részét ezúttal is remek ételek kísérték, melyeket Makk Norbi kifejezetten a hegymászáshoz igazított, legalább is ami a fantázianeveket illeti.

A hideg előétel és a leves tulajdonképpen kéz a kézben jártak egymással, hiszen paradicsom terrine-t, valamint paradicsom consommét szervíroztak Monte Cristallo fehérségű mozarellagolyóval. A mozarella tompította a paradicsom fűszeres és savas ízvilágát, ezekhez a kvázi olaszos ízekhez pedig Olaszország legnagyobb csúcsát képzelhettük magunk elé. Tettük mindezt a friss és lendületes Rozi Rozé kíséretében.

Meleg előételként tejszínes kelbimbó került a tányérunkra konfitált K2-es (utalva a pakisztáni hegycsúcsra) malaccsászárral és langusztinával. Az étel bázisát a vajon és fehérborban párolt, majd pürésített kelbimbó adta. Ebben az alapban Norbi végül egész kelbimbókat is párolt, mindezt császárszalonnával és ropogós malachússal “fűszerezve”, mellé pedig kvázi díszítésként egy kis langusztina került. Utóbbival szinte jegyben járt, a lágy és enyhén kesernyés zöldséget, a tejszínes-vajas szósz krémességét pedig szépen ellensúlyozta a Faluhely-dűlőből származó 2015-ös Sauvignon Blanc Válogatás.

A Kacsa QV névre keresztelt főételünk kacsacomb, kacsamáj, valamint egy rostlapon megsütött, korianderrel, gyömbérrel és kardamommal fűszerezett fasírt hármasát takarta. Mindez úgymond egy kis szójátékkal Punta Michele receptje alapján készült, visszakanyarodva képzeletben Olaszországba, a Cristallo-hegység 2898 méter magas csúcsáig. A kacsának remek társa volt a Faluhely-dűlő szintén 2015-ös Bikavér Válogatása, melyben a gyümölcsjegyek és a fűszeresség tökéletes harmóniára találtak egymással.

Mindezt a Mount Blanc havával borított mentás csokoládé csúcsból, áfonyaöntettel nyakon öntött mákos-fehércsokoládés desszertből és ghánai csokoládékockából összeállított trió zárta, melynek méltó párja volt a buja, lekváros illatával mindenkit elkápráztató Optimus Cuvée, ami méltán viseli a pincészet borai között a legjobbak legjobbja címet.