Egyéb

Különleges és rendhagyó élményben lehetett része azoknak, akik január 19-én elfogadták a Bodri Birtok meghívását. Márkus Öcsi tartott ugyanis fényképes élménybeszámolót a 2016-os Spartathlon versenyen elért eredményéről, illetve általánosságban az ultrafutásról. A Spartathlon az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon. 1983 óta rendezik meg minden év szeptemberének utolsó péntekén Athén és Spárta között. Eredetét tekintve egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által “megénekelt” futását reprodukálja, akit i.e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz küldött Spártába Leonidász királyhoz, hogy segítséget kérjen a perzsák elleni háború során. Az első újkori Athén-Spárta táv lefutása a brit légierő tisztjéhez, John Fodenhez köthető, aki maga is amatőr ultramaratonista lévén 1982-ben négy társával elindult kipróbálni, hogy vajon lehetséges-e ezt a 246 kilométeres távot másfél nap alatt futva megtenni. A kísérletet számos tényező nehezítette: a latin betűs táblák teljes hiánya, a rossz minőségű térkép, a hiányos felszerelés, a sorozatosan rájuk támadó kutyák. Az ötfős csapatból végül John Scholten 36 órán belül egyedüliként ért Spártába és ezzel megszületett a Spartathlon, amit a következő évtől hivatalosan is megszerveztek és azóta is évről évre megtartanak. A versenyzők zömét görög, német és japán futók teszik ki, de a negyedszázados múltra visszatekintő Spartathlon számos magyar sikert is eredményezett már. Maga […]

Október végén Urbán Petivel a szüretről beszélgettünk, és érintőlegesen szóba került az is, hogy borász szemmel nézve a tavalyi év nem volt kifejezetten könnyű időszak. Most újra összeültünk egy kis évjáratértékelőre, valamint megtudni mi történik jelenleg a pince falai között. A tavalyi évjárat kapcsán azt kell mondanom, hogy vegyes a kép. Ha az egész évet vesszük figyelembe és a napi középhőmérséklettel számolunk, akkor 2016 meleg év volt, de ez ennél összetettebb. Noha voltak szép meleg időszakok, kifejezetten extrém meleg nem volt. Inkább az őszi szárazabb, melegebb idő az, ami jóvá tette az évjáratot. Évközben is voltak melegebb időszakok, de ahogy említettük a múltkor is, a július vége – augusztus eleje nyárhoz képest kifejezetten csapadékos volt. Emellett ott volt az enyhébb tél, a hirtelen beköszöntő tavasz, valamint az áprilisi magas hőmérséklet. Összeségében talán 2004-et idézi nekem, de nem is annyira az évjárati sajátosságokban, sokkal inkább a borok stílusában. Mindazonáltal maradéktalanul elégedettek lehetünk, hiszen nagyon ránk fért már egy hasonló évjárat. A korai fajták küszködését is beleértve, sokkal szebben alakultak a borok, mint azt vártam. Már a friss borokkal is jó eredményeket tudtunk hozni, hiszen Rozi rozénk-kal két versenyen indultunk, és mindkettőn aranyérmet kaptunk. Ez visszaigazolás az évjáratra, miszerint lehetett jó rozékat […]

Tavaly már tervben volt az Annapurna megmászása. Miért választottad a Manaszlut helyette? Gyakorlati okai voltak a tervváltoztatásnak: az Annapurnán nem árt, ha vagyunk páran (a hegy nehéz és meredek, a nyom kitaposásához, a kötélrögzítéshez jó, ha nagyobb a csapat) és akkor úgy nézett ki, nem lesz az Annapurnán senki. A Manaszluval különben is szemeztem korábban, így nem esett nehezemre a váltás. Összefoglalnád néhány mondatban az Annapurna-expedíciót? A célom – a korábbiakhoz hasonlóan – a csúcs elérése volt tiszta eszközökkel, ami azt jelenti, hogy nem használtam palackozott oxigént és magashegyi teherhordókat. Az expedícióra a Himalája tavaszi – monszun előtti – mászószezonjában került sor Nepálban. A csúcsot 2016. május 1-én, 13:38-kor értem el. A körülmények messze nem voltak ideálisak: a csúcs felhőbe burkolódzott, késő volt (eredetileg 8 és 10 között szerettünk volna a csúcson állni), a legfelső, meredek szakaszokon nem voltak rögzített kötelek és rendkívül hideg volt. A csúcsot Jost német barátommal és mászótársammal együtt értük el. Velünk volt még Mario és Paszang. Mi négyen voltunk – azt hiszem – az utolsók a csúcson. Hosszú és veszélyes ereszkedés után, sötétedés előtt nem sokkal értük el a legfelső, 7300 méteres négyes táborunkat. Az Annapurnát technikailag a legnehezebb hegynek tartják a világon, rendkívül rosszak […]