Korábbi tapasztalataink alapján idén már meg se kíséreltük, hogy Vince nap alkalmából elutazzunk. Hozzáteszem, olyan sok lehetőség nem adódik, szervezett programokkal egyelőre Mád és Villány szolgál, ám Faluhelyen olyan jól éreztük magunkat tavaly is, így helyben maradtunk. Szekszárd ugyan nem élharcosa a Vince napozásnak, Istifán gödrén kívül egyedül a Bodri Birtok készült programmal. Ők viszont egy egész hétvégét szenteltek ennek, melynek a disznóvágás éppolyan része volt, mint a dűlő- és pincetúra. Időjárás tekintetében soha szebbet nem kívánhattunk volna. Faluhely csodálatos ebben az évszakban, és talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, kevés szebb dolog van a világon, mint a hófödte szőlősorok között barangolni. (Na jó, azért szüretkor sem rossz…) A nap csodálatosan sütött ottlétünkkor, így tán ennek, vagy az egymást követő forralt borok sorának köszönhetően abszolút nem érzékeltük a hideget. A tavalyi metodikát követve épp jókor érkeztünk, az asztalon már sorakoztak a mangalica “alkatrészek”. Gyorsan számba is vettük, megvan-e az összes fül, farok, megszámoltuk a lábakat is, majd behúzódtunk egy gyors reggelire a pincébe. Aki autentikusabb ízekre vágyott, az természetesen választhatott a friss hagymás vér és a tárcsán sütött fokhagymás nyaka pecsenye közül, amire a házi vegyes savanyúság és a kemencében sült kenyér tette fel a pontot. A disznóvágás etikettjét […]