HÍREK, AKTUALITÁSOK

Ugyanazon a nyáron volt az esküvőtök, most pedig egyszerre születtek a kisbabáitok is. Utóbbi is tudatos tervezés volt? Milyen érzés volt megtudni, hogy egyszerre lesztek anyukák? Zsófi: Tavaly azzal viccelődtem, hogy bárcsak együtt lehetnénk kismamák is, miután egy évben lettünk feleségek. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kérésem, főleg úgy, hogy hétre pontosan megegyezett a babáink fogantatási ideje. Orsi várandósságáról előbb tudomást szerzett a család minden tagja, mint az enyémről, úgyhogy én már korábban örülhettem –magamban- annak, hogy egyszerre vagyunk kismamák. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Az esküvőink évében Orsi sokat segített, hiszen nekik mindent előbb kellett elintézni a korábbi dátum miatt. Én a kezembe kaptam a telefonszámokat, címeket, már csak saját ötletekkel kellett kiegészítenem a nagy napot. A babáink születésekor szintén ez a szerep jutott nekünk. A trikrek egy hónappal előbb jöttek a világra, így begyakorolhattam az anyaság fortélyait, háromszorosan. Úgy gondolom, hogy egy Nagytestvérnek pont ez a feladata, hogy kitapossa a Kistestvére előtt a rögös utat. Orsi: Titkon én is vágytam rá, hogy Zsófival egyszerre legyünk kismamák. Nem sokkal azután, hogy mi közöltük a családdal a nagy hírt, Zsófiék meghívtak minket és a Bodri „nagyszülőket” egy szülinapi ünneplésre. Ezen a teljesen egyszerűnek induló […]

Tavaly már tervben volt az Annapurna megmászása. Miért választottad a Manaszlut helyette? Gyakorlati okai voltak a tervváltoztatásnak: az Annapurnán nem árt, ha vagyunk páran (a hegy nehéz és meredek, a nyom kitaposásához, a kötélrögzítéshez jó, ha nagyobb a csapat) és akkor úgy nézett ki, nem lesz az Annapurnán senki. A Manaszluval különben is szemeztem korábban, így nem esett nehezemre a váltás. Összefoglalnád néhány mondatban az Annapurna-expedíciót? A célom – a korábbiakhoz hasonlóan – a csúcs elérése volt tiszta eszközökkel, ami azt jelenti, hogy nem használtam palackozott oxigént és magashegyi teherhordókat. Az expedícióra a Himalája tavaszi – monszun előtti – mászószezonjában került sor Nepálban. A csúcsot 2016. május 1-én, 13:38-kor értem el. A körülmények messze nem voltak ideálisak: a csúcs felhőbe burkolódzott, késő volt (eredetileg 8 és 10 között szerettünk volna a csúcson állni), a legfelső, meredek szakaszokon nem voltak rögzített kötelek és rendkívül hideg volt. A csúcsot Jost német barátommal és mászótársammal együtt értük el. Velünk volt még Mario és Paszang. Mi négyen voltunk – azt hiszem – az utolsók a csúcson. Hosszú és veszélyes ereszkedés után, sötétedés előtt nem sokkal értük el a legfelső, 7300 méteres négyes táborunkat. Az Annapurnát technikailag a legnehezebb hegynek tartják a világon, rendkívül rosszak […]

Hogyan lett belőled hegymászó? Mesélnél a kezdetekről? Ki indított el az úton? Azt hiszem, világ életemben ez érdekelt… Gyerekként szerettem futni, szerettem fára mászni, szerettem csavarogni az erdőkben, dombok között, tábortüzet rakni. Amolyan romantikus lélek voltam (vagyok) a szó kicsit érdesebb értelmében. Viszont nem tudtam focizni (máig ügyetlen vagyok a labdával), és nem jöttek be a csapatsportok sem. Aztán kiderült, hogy létezik a hegymászás (a nővérem egy barátja, Csányi Karcsi valódi hegymászó volt), és azonnal beleszerettem ebbe a fura valamibe. Megvan benne minden: fizikai erőfeszítés, kaland, technikai és mentális kihívás, a természet: a szikla- és jégvilág egy fantasztikus közeg, egyéni felelősség és bajtársiasság. 1989-ben mentem el az alapfokú tanfolyamomra (13 évesen), és azóta töretlen a lelkesedésem. Minek hatására fordultál az expedíciós mászás felé? Ez egy természetes folyamat volt nálam. Kicsit olyan, mint a felnőtté válás. Mint minden hazai mászó akkoriban, én is természetes sziklán (nem műfalon) kezdtem, és persze elbűvölt. Jártuk a hazai „hegyeket”, erdőket stoppal, vonattal, busszal, sziklától szikláig csavarogtunk az országban. Aztán hamar rátaláltam a Tátrára. Jöttek az újabb tanfolyamok (nyári magashegyi, téli magashegyi) és a szép tátrai túrák. Az USA-ban megtanultam, hogy az európainál lehet vadabb is egy vadon és lehet, hogy nem érek ki egy órán […]

 Mangalica sushi paprikakrémmel   Hozzávalók (4 adag): 40 dkg sushi rizs, 1 teáskanál rizsecet, csipetnyi cukor, csipetnyi só, 4 db nori algalap, mangalica sonka, mangalica kolbász, lilahagyma, kaliforniai paprika, pácolt gyömbér Elkészítése: A sushi rizst hagyományos úton rizsecettel, kevés cukorral, sóval megfőzzük. Amikor kihűlt, bambusztekerő segítségével feltekerjük a nori algalappal és a kívánt alapanyagokkal együtt. Édes chilit és szójaszószt kínálunk mellé.   Vargánya tea füstölt sonkás bundás kenyérrel   Hozzávalók (4 adag): 1 kg vargánya, 3 db tojás, 4 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 2 szál bazsalikom, 4-5 db koktélparadicsom A kenyérhez: 15 dkg füstölt sonka, krémsajt, 4 szelet toast kenyér, 3 db tojás Elkészítése: A vargányát megmossuk. A tojásfehérjét kissé felverjük. A fazékban rádobjuk a gombát, fokhagymát, bazsalikomot, 5-6 koktélparadicsomot. Lassú tűzön szép lassan felforraljuk, sózzuk. Forrástól számítva 1 órán keresztül főzzük, majd szűrőruha segítségével óvatosan leszűrjük. A füstölt sonkát ledaráljuk vagy konyhai robotgéppel falaprítjuk, kevés krémsajtot teszünk hozzá, hogy kenhető legyen. A toastkenyereket megkenjük ezzel a krémmel és összetapasztjuk őket. Felvert egész tojásba mártjuk, és serpenyőben kevés zsiradékon pirosra sütjük.   Kecskesajttal töltött rántott borjúláb   Hozzávalók: borjúláb, bacon szalonna, érlelt kecskesajt Elkészítése: A borjúlábakat megtisztítjuk és sós vízben megfőzzük. Hűtjük, a benne lévő csontokat, porcokat eltávolítjuk. Szeletelt bacon […]

  Hozzávalók:  1 db egész pecsenye kacsa 2 db birsalma 1 db rozmaring ág 1/2 fej foghagyma Elkészítés: Az egész kacsát 4-5 órára 10%-os sóoldatba helyezzük. Ezután a hasüregbe tesszük a gyümölcsöt és a fűszereket. Előmelegített sütőben 165 °C-on pirosra sütjük.